Duchenne betegséggel élni

- Barni blogja -

Ha kicsit jobban körülnézünk a biológiai kutatások házatáján, akkor láthatjuk, hogy a legmenőbb terültek manapság a genetika, a biokémia na, és persze a sejtbiológia. Ennek ékes bizonyítéka, hogy az idén két Nobel-díjat osztottak ki olyan kutatásokért, amelyek ezekhez a területekhez kapcsolódnak. A kémiai Nobel-díjat a riboszómák szerkezetének és működésének tanulmányozásáért, az orvosi Nobel-díjat pedig a telomerek felfedezéséért kapta 3-3 kutató. Olyan szerencsében volt részem, hogy az egyik díjazottat, Prof. Ramakrishnant élőben hallgathattam itt a frankfurti egyetemen. Fantasztikus előadást tartott a riboszómákról! Akkor még nem tudtuk, hogy ő lesz az idei egyik Nobel-díjas, de azt láttuk, hogy ez az ember valami hatalmas dolgot művelt. Most mégis inkább a másikról, a telomerekről szólnék néhány szót, amelyekről - kis túlzással - elmondhatjuk, hogy bennük rejlik az örök élet titka.

A telomerek kis DNS darabok, amelyek a kromoszómák végén helyezkednek el. A kromoszómák védősapkáinak is nevezik őket, mivel az a szerepük, hogy a sejtosztódás során megvédjék a hasznos génállományt a sérülésektől. Minden sejtosztódásnál, amikor a DNS másolódik a telomer régió rövidül, a sejt öregszik. A telomerek rövidülése nem befolyásolja a sejt működését. Ha azonban többszöri osztódás után a telomerek teljesen elfogynak, akkor a DNS hasznos (géneket kodoló) része sérül, a kromoszómák végei összetapadnak, a sejt működésképtelenné válik és elpusztul. Vagyis minél hosszabb a telomer régió, a sejtek annál többször képesek regenerálódni. Az emberi sejtek átlagban 50-szer tudnak osztódni.

Hogyan kapcsolódik ez a Duchennehez? A DMD-ben az óriási mértékű pusztulás miatt a szervezetnek folyamatosan regenerálni kell az izomsejteket. Vagyis az izom-szatellita (izomképző őssejtek) sejteknek  elvileg állandóan osztódniuk kell. Azt is megfigyelték, hogy a DMD-seknél a szervezet izomképző képessége folyamatosan csökken. Ennek okai nem teljesen ismertek, de az biztos, hogy több tényező együttes hatásáról van szó. Feltételezik, hogy az egyik ilyen tényező az izom-szatellita sejtek mennyiségének csökkenése, a telomer rövidülés miatt.

Van egy enzim, a telomeráz, amely képes visszapótolni a csonka telomer szakaszt. De, sajnos a testi sejtjeinkben ez az enzim inaktív. Ha fel tudnánk "ébreszteni" a telomerázt, amely mindig visszaírná az elvesztett telomereket, akkor a sejtek sokkal többször tudnának osztódni. Egészséges emberek esetén ez valószínűleg az élet meghosszabbítását jelentené, bár e tekintetben vannak tanulmányok pro és kontra is. De mindig akadnak olyan cégek, akik az ilyen "életelixír" szagú témákra lecsapnak, még akkor is ha nem száz százalékosan bizonyított. Így van ez a telomerek esetében is. A TA Science piacra dobott egy TA-65 nevű készítményt, amely fokozza a telomeráz enzim aktivitását. A TA-65-öt a tardicionális kínai gyógyászatban használt astragalus gyökérből vonják ki, közvetlenül a cégtől lehet megrendelni és 4000$-ba kerül egy fél évi adag. A hagyományos astragalus kivonatok nem jók erre a célra, mert nagyon kevés TA-65-öt tartalmaznak. Egy másik cég, a Sierra Science szintén telomeráz serkentőkkel foglalkozik. A jelenleg tesztelt molekulájuk, a C0057684, hatékonyabb aktivátor, mint a TA-65, viszont a rákképző sejtekre is hatással van, míg a TA-65 nem, mert specifikusabb. Azt, ugyebár,  nem szabad elfelejteni, hogy minden ami segíti a sejtosztódást, növelheti a rákos daganatok kialakulásának az esélyét is. Ráadásul a daganatos sejtek sokkal gyorsabban és tovább szaporodnak, mint az egészséges testi sejtek, ők ugyanis olyan "okosak", hogy aktiválni tudják a saját telomeráz enzimüket. Ezért a rák elleni harc egyik új irányvonala a telomeráz enzim aktivitásának csökkentése a rákos sejtekben (lásd pl. Geron Corporation).

Na, de visszatérve a Duchennere, azt gondolom, hogy egy ilyen telomeráz serkentő készítmény hasznos lehetne a gyerekeink számára. Gyógyulást nem hozna, de javíthatná az izmok regenerációs képességét és ezzel valószínűleg kitolná a járóképességet. Ráadásul a TA-65 már kapható, nem kell éveket várni a klinikai tesztekre. Kérdés persze, hogy mennyire tudja azt, amit állítanak róla illetve tudja-e minden sejttípusban, pl. az izomsejtben. Független véleményt, vagy konkrét tapasztalatot nem nagyon találtam az interneten, igaz, nem is nagyon volt időm keresgélni. A DMD-vel kapcsolatban se bukkantam rá semmire, valószínűleg ebben a betegségben még senki se próbálta. Mindenesetre úgy gondolom, hogy érdemes figyelni a híreket. Ha valaki tud vagy talál valami érdekeset ezzel kapcsolatban, az ne hezitáljon! Írjon! 

Ajánld a Freeblog főoldalra!

Kategóriák

Kutatás